Senkiben nem bízok,a férjem szerette volna a kvótát a nevére íratni.Először jó ötletnek tűnt,de már a föld is az ő nevén van,szörnyű,hogy ennyire nem bízok benne,nemet mondtam.

Amikor majdnem elváltunk,még az aranyakat is leakarta rólam szedni,szaros 350 ezer ft-unk volt,overál zsebébe tette és abban aludt,pedig tudta,hogy a 2 fiú velem marad.Folyamatosan azt hallgatom tőle,hogy minden az övé,még az ülőgarnitúra is meg mehetek anyámékhoz.

Ez azt mondja elmúlt és idegosztályon kellene kezelni,hogy ilyeneken gondolkodom.Pedig csak nem akarom magam kiszolgáltatni,pedig már most kivagyok szolgáltatva,szörnyű érzés.De ha nem engedek neki akkor nem fog tudni haladni a család,anyagilag.Nagy dilemma.