Mennyi "tisztázó beszélgetés" volt már az urammal,de mégse tiszta semmi,nem tudom mire várok még.Tegnap megmondtam,h leragadt 15 éves koránál amikor az apja meghalt,olyan mint 1 daccos kamasz fúj,duzzog stb mikor olyan kedve van.Azt is mondtam ,h mikor már közel érzem magamhoz,akkor rögtön eldob és ez már így megy lassan 20 éve.Bízzon bennem nem fogom elhagyni vagy meghalni mint az apja,ha közel enged magához.Szarul nézett ki megsajnáltam, azt gondoltam megölelgetem,erre ő:

- már nem emlékszel,h megszorítottam az orrod?

na ez még jobban fájt,mint mikor megszorította.Csütörtökön anyós eladásra vágja le a disznót a mienket,dől a lé.